Kertész Imre az első és máig az egyetlen magyar irodalmi
Nobel-díjas író, műfordító 1929. november 9-én született Budapesten.
1944-ben Auschwitzba deportálták majd több koncentrációs táborban is fogva tartották. Itt szerzett élményei egész írói pályáját meghatározták. A Sorstalanság 1975-ben jelent meg. Bár a regény – Kertész Imre legismertebb műve – nem maradt teljesen visszhangtalan, igazán elismert íróvá csak a rendszerváltás körüli években vált, amikor sorra jelentek meg ma már klasszikusnak számító kötetei (A kudarc, Kaddis a meg nem született gyermekért, Gályanapló). A Nobel-díj átvételekor, 2002-ben már hosszú ideje nemzetközi jelentőségű alkotónak számított, a szélesebb hazai olvasóközönség viszont kevésbé ismerte a nevét. Kertész Imrét elsősorban regényíróként ismeri a nagyközönség, publikált naplóinak és esszéinek java azonban számos kritikusa szerint regényművészete színvonalához mérhető. Kertész Imre 2016. március 31-én budapesti otthonában halt meg.
Művei megtalálhatók intézményünk- a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár gyűjteményében.




