Balázs Béla-díjas magyar színész, színházi rendező és színigazgató, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Főiskolásként már 1968-tól szerepelt a Madách Színház előadásain. A Nagykanizsán született fiatalember hihetetlen önbizalommal és tehetséggel vetette bele magát a színészet ezer meg ezer kalandjába. A diploma megszerzése után is a Madáchban játszhatott, majd 1974-től átkerült a Vígszínházba, három esztendő múltán pedig a Mafilm társulatához szerződött. Főiskolásként kezdett filmezni. Pályakezdőként lett Jancsó Miklós állandó színészeinek egyike. Filmen viszonylag kevés főszerepet játszott, noha előnyös megjelenése miatt fiatal korában kalandfilmek, szerelmes történetek ideális főhőse lehetett volna. Húszévesen vette feleségül a nála öt évvel idősebb Almási Évát. Mindez 1966-ban történt, és a gyönyörű párja akkor már foglalkoztatott dívaként szerepelt megannyi alkotásban. Ők ketten egy színdarab kapcsán találkoztak először a Madách Kamarában. Együtt játszottak a színpadon, de az igazi nagyjelenet már a színfalak mögött játszódott le, ugyanis az ünnepelt művésznő akkor Vámos László, a színház akkori főrendezőjének, vagyis Balázsovits Lajos kollégájának, egyben főnökének a felesége volt. Azóta is boldog házasságban élnek és lányuk Balázsovits Edit is a színészi pályára lépett.
Az 1990-es évektől kezdve Balázsovits elsősorban a színház világára koncentrál: színiigazgatói ténykedése miatt – ami mellé olykor színpadi rendezések és szereplések is társultak – kevesebb filmszerepet vállalt. Jancsó Miklós felkéréseit azonban ekkor sem utasította vissza: Isten hátrafelé megy (1991), Kék Duna keringő (1992), A mohácsi vész (2004), Ede megevé ebédem (2006).