a vasszerkezetek építésének mestere, az aerodinamika egyik első kutatója 98 éve, 1923. december 27-én hunyt el Párizsban. 1832-ben született egy jómódú burgundiai családban. Eiffel a Sainte Barbe középiskolába járt, majd a nagyhírű párizsi mérnökképzőbe, a Központi Iskolába, ahol 1855-ben kiváló eredménnyel végzett. Vasszerkezetekre, főleg hidakra szakosodott, első sikerei után 1868-ban önálló céget alapított Levallois-Perret-ben. Leghíresebb építménye az 1889. évi párizsi világkiállításra felépített Eiffel-torony, amelyet nem ő, hanem a svájci Maurice Koechlin tervezett. Párizs városa hétszáz ajánlat közül választotta ki a tervet. A munka 2 évig, 2 hónapig és 2 napig tartott, 7,5 millió frankba került, és ez volt az első olyan építkezés, amelynek minden szakaszát fényképezték. A háromezer munkás két és félmillió szegeccsel illesztette össze a 18038, egyenként tízméteres, előre gyártott elemet, a szerkezet összsúlya 7300 tonnára rúgott. A torony négy pilonon (támasztószerkezeten) nyugszik, amelyek mindegyike saját alaptestében van lehorgonyozva, a lábak közti 76 méter fesztávú boltíveknek csak esztétikai szerepük van. A toronyritkaság a maga idejében komoly ellenérzéseket keltett, Párizs látképét elcsúfító monstrumnak tartották. A táviratozás fejlődésével azonban fontos funkciója lett, először rádiórelé volt, aztán rádió-, később tévéadásokat sugároztak róla. Idővel esztétikai értékeit is elismerték. Ma már Párizs szimbóluma, egyik fő látványossága. Eiffel foglalkozott az épületek aerodinamikai vizsgálatával is, a Párizs melletti Auteiul-ben ő létesítette az első ilyen jellegű kísérleteket végző laboratóriumot, valamint nevéhez fűződik az első szélcsatorna megépítése is.