Liszt Ferenc-díjas magyar zongoraművész, tanár, érdemes művész.
A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte felsőfokú zongoratanulmányait Dániel Ernő és Kadosa Pál voltak a mesterei. Szombathely, Győr és Sopron után 1961-től 1968-ig a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanára volt, közben az Országos Filharmónia szólistája lett 1967-ben. 1976-tól 1983-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított, és tizenöt évig volt a tokiói Muszasino Zeneakadémia professzora is. Több kontinens számos országában hangversenyezett, mesterkurzusokat vezetett Ausztriában, Hollandiában, Németországban, Portugáliában, Japánban, Új-Zélandon és Ausztráliában. Zongorajátékát számos hanglemezfelvétel örökíti meg, előadó-művészetében különös hangsúlyt kapott Bartók és Liszt életműve. Pályafutása legfontosabb momentumának tartja Bartók Béla akkoriban felfedezett, zongorára és zenekarra írott Op. 2-es Scherzójának ősbemutatóját 1961-ben, de bemutatta kortárs magyar zeneszerzők több művét is. Számos hangfelvételt készített, zenésztársai szívesen választották partnernek, kísérőnek, Pásztory Dittával és Lantos Istvánnal kétzongorás műveket játszott lemezre. Férje Lendvai Ernő Széchenyi-díjas zenetudós volt, akinek halála után ő rendezte sajtó alá tanulmányait, írásait, előadásait.