18. alkotmánymódosítása, amely az egész államszövetség területén megtiltotta az alkohol előállítását, forgalmazását és behozatalát. A törvényt Volstead-törvény néven is ismerik, Andrew Volstead republikánus politikus után. 1918-tól kezdve a tagállamok sorba vezettek be alkoholtilalmat, amíg Volsteadnek köszönhetőn a szesztilalom alkalmazása országos szintűvé vált. Maga a törvény tiltotta a 0,5%-nál magasabb alkohol-tartalmú gabonaalapú italok előállítását, szállítását, árusítását és legfőképp a fogyasztását. A kukorica- és gyümölcsösalapú égetett szeszek előállítását nem tiltották be, feltehetőleg azért, mert azok az amerikai fogyasztóközönség számára népszerűtlenek vagy ismeretlenek voltak. Ezzel nemcsak magával az alkohollal szembeni, 13 éven át tartó, viszontagságokkal teli küzdelem kezdődött meg az Egyesült Államokban, de nem várt következményeivel, a korrupcióval, az illegális csempészettel és a szervezett bűnözés számos formájával is szembe kellett nézniük. Az erkölcsjavításra irányuló törvény azonban útjára indította a szervezett csempészkereskedelmet. A csempészáru többségét északról, a kanadai Ontario tartományból szállították be az ország területére. Ugyanezen az útvonalon zajlott a francia pezsgő és az angol gin behozatala is. A szőlőtermesztéséről is ismert Kaliforniában, a bor előállítása az alkoholtilalmi években hétszázszorosára emelkedett. A csempészet mellett az illegálisan működő szeszfőzdék száma is megnőtt. Az illegálisan előállított alkohol sokszor tartalmazott metanolt, amelynek fogyasztása bizonyos mennyiség felett vaksághoz, vagy akár halálhoz is vezethet. A déli államokban például 1930-ra egy „Jake” fantázianevet viselő „alkohol” miatt 50 ezren részleges lábbénulást szenvedtek. A törvény engedélyezte a vallási vezetők számára a borrendeléseiket, és furcsa módon ebben az időszakban szokatlanul megnőttek a papok, lelkészek és rabbik rendelési számai. Mivel a vallási vezetőket ritkán ellenőrizték, így egyesek kereskedtek is a borral. Az orvosok előírhattak alkoholt a súlyos és végzetes betegek számára, és általuk meglepően sok, havi 5 liter whiskyhez juthatott a páciens. Gyakorlatban alig akadt olyan ember az Egyesült Államokban, aki ne vétett volna a törvény ellen. A 13 évnyi értelmetlen alkalmazást követően, végül 1933. március 22-én Franklin D. Roosevelt elnök aláírta az ún. Cullen-Harrison törvényt, ami azzal enyhítette az eredeti tilalmat, hogy 3,2% szesztartalomig engedélyezte az alkoholos italok fogyasztását és forgalmazását.