1953. február 21-én fedezte fel a DNS molekula
kettős-spirál szerkezetét Francis Crick, James D. Watson és Maurice Wilkins.
„A DNS olyan fontosságú a biológusoknak, mint az uránium a fizikusoknak” – írta a Times magazin, amikor a három tudós felfedezése napvilágot látott. A DNS (dezoxiribonukleinsav) elsődleges szerkezetét korábban már más kutatók kidolgozták, de hiányzott az óriásmolekulák finomszerkezeti képe. Francis Crick, James D. Watson és Maurice Wilkins 1951-ben kezdtek közösen dolgozni a DNS szerkezetének felderítésén. Röntgentechnikai módszerek felhasználásával állapították meg, hogy a DNS szerkezete kettős spirálból áll, és 1953 márciusára dolgoztak ki egy szerkezetmodellt, amit április 8-én mutattak be egy belgiumi konferencián. A DNS modellről szóló cikk április 25-én jelent meg a Nature-ben. 1962-ben Watson, Crick és Wilkins megosztott Nobel-díjat kapott a DNS molekula szerkezetének megállapításáért és az élő anyagban történő információ-átadásban betöltött szerepének felfedezéséért.
James D. Watson: A kettős spirál – személyes beszámoló a DNS szerkezetének felfedezéséről című könyvet megtalálják az oroszlányi Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár gyűjteményében.




