Michael Gordon Oldfield Angliában, Readingben született. Hét éves korában a televízióban hallotta játszani Bert Weedont, a gitárvirtuózt, és akkor megkérte apját, hogy vegyen neki egy gitárt. Tíz éves korára már zenéket szerzett. Nem sokkal később folk klubokban lépett fel, majd egy amatőr beatzenekarban zenélt, ahol Shadows számokat adtak elő. 1970-ben kezdte el komponálni a később Tubular Bells néven megjelent anyagot. Kevin Ayers zenekarától kölcsönzött magnóval kísérletezett műve részleteinek felvételével. 1972 őszén kapott egy hét stúdióidőt az akkor alakuló Virgin Records stúdiójában, ahol felvette új kompozíciójának első részét. Egymaga több, mint 20 hangszeren játszott. Richard Branson, a kiadó tulajdonosa próbált társkiadókat szerezni, de senkit sem érdekelt az anyag. A mű második részét 1973 tavaszán vették fel, végül az albumot 1973. május 25-én adták ki.
Az 1992-es Tubular Bells II elkészítésének gondolata 1989-ben merült fel, amikor egy tévéműsorban Oldfield részleteket játszott a Tubular Bells albumról. Az elkészült lemez megtartotta az eredeti Tubular Bells szerkezetét, főbb motívumait, de legtöbb részletében egy teljesen új kompozíció. Felismerhető a kezdő téma, de már dallamában és hangszerelésében jelentősen megváltozott.
Aki a zenész életéről többet szeretne megtudni az könyvtárunkba megtalálhatja Mike Oldfield Amarok című önéletrajzi írását.

Számlista:
1. Sentinel
2. Dark Star
3. Clear Light
4. Blue Saloon
5. Sunjammer
6. Red Dawn
7. The Bell
8. Weightless
9. The Great Plain
10. Sunset Door
11. Tattoo
12. Altered State
13. Maya Gold
14. Moonshine

A CD-t megtalálják az oroszlányi Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár gyűjteményében.