pszichológus aki pályája során lehetőleg mindig a tiszta, közérthető fogalmazásra törekedett. A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán 1961-ben diplomázott, majd az ELTE pszichológia-magyar szakát is elvégezte. Velencén, aztán Budapesten, a kőbányai kisegítő iskolában volt gyógypedagógiai tanár. Innen az MTA Pszichológiai Intézetébe került munkatársnak, 1965 és 1977 között pedig az ELTE Pszichológiai Tanszékén adjunktus, majd docens volt. Innen ismét a Pszichológiai Intézetbe vezetett az útja, ahol 20 éven keresztül tudományos osztályvezető volt. 1997-ben vonult nyugdíjba. Fő kutatási területe a fejlődéslélektan, a szocializáció, a klinikai gyermeklélektan, a fejlődési pszichopatológia volt. Szellemi elődeinek, mestereinek Binét Ágnest, Mérei Ferencet, Radnai Bélát, valamint Kardos Lajost tartotta. Okfejtéseit, a gyermekekkel, a családdal, a szocializációval kapcsolatos nézeteit, véleményét mindig úgy közvetítette, hogy azt a laikus, az átlagolvasó, néző is könnyűszerrel megértse. Méltán volt népszerű a televízióban futó Családi kör szakértőjeként, majd a Mesterkurzus előadójaként. Könyvei megtalálhatók a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár állományában.