1905. március 29-én született Budapesten. Elvégezte Rákosi Szidi színiiskoláját, de statisztálásnál többre nem vitte. Színi tanulmányait Berlinben folytatta. Ezután vándorútra kelt, bejárta Európa országait és járt Afrikában is. 1930-ban hazatért és írni kezdett. Felkapott szerző lett, a szakadatlan munka azonban felőrölte az idegeit, 1939-ben két hónapot szanatóriumban töltött. Időközben kitört a II. világháború és zsidó származása miatt folyamatosan támadták. 1942-ben vitték el egy büntetőszázadba. 1943. január 1-jén munkaszolgálatosként Ukrajnában halt meg. Mindössze 38 éves volt. Rejtő regényei átmenetek a kalandregény és annak paródiája között, a légiós matrózregényeket művészetté nemesítette. Hősei csetlő-botló kisemberek, akiknek végül igazságot szolgáltat a sors. A történetek fordulatosak, kiszólásai, csattanói ma is közszájon forognak, regényein nemzedékek nőttek fel. Ő az egyetlen ponyvaíró, akit az irodalomtörténet is értékel.