Az Ady utáni nemzedék egyik legkiválóbb lírikusa, Kossuth- és József Attila-díjas költő. Először gépészmérnöknek készült, később az egyetem bölcsészkarára iratkozott be. 1921-ben belépett Az Est szerkesztőségébe, ahol Mikes Lajos baráti támogatása révén gyorsíróból aktív újságíró, majd később olvasó szerkesztő lett. 1922-ben jelent meg első verseskötete Föld, erdő, Isten címmel. Már ebben a kötetben azzal a sajátos, eredeti, nagy formakultúrájú intellektuális lírával jelentkezett, mely későbbi rangját biztosította a magyar költészetben. Maradandó költői egyénisége teljességgel A sátán műremekeiben, majd a Te meg a világban bontakozott ki. A világgal való reménytelen harcát az eszmékből való kiábrándulás, a teljes szkepszis követte. A harmincas években sokat utazott külföldre. Ebben az időben már elismert költő volt, tagja a Kisfaludy, a Lafontaine és a debreceni Ady Társaságnak. Háromszor tüntették ki Baumgarten-díjjal. 1943-tól a hivatalos politika támogatása jelent meg írásaiban ez 1945 után hosszabb ideig kizárta az irodalmi közéletből. 1947-ben jelentkezett ugyan újabb kötettel, a Tücsökzenével, de ez időben főleg műfordítással foglalkozott. 1956 után kapcsolódott újból az irodalmi életbe. Költészete értékét legtöbbször még azok is elismerték, akik az embert megtagadták. Semmiért egészen – ezt kívánta élete társától a költő, de tulajdonképpen önmagától is. Életét ismerve kevés boldogtalanabb és sikertelenebb embert ismerhetünk, költészetét megismerve: kevés sikeresebb, boldogabb költővel találkozhatunk.

"Arany Nap, mit mesterkedel?
- Készítem a nyarat.
Hát még mit? -Fákat gyártok
és tücsköt és bogarat.
-Nekem mit? - Búzát, krumplit és
szőlőt és mogyorót,
s vigyázok rá, hogy legyen
a tányérodon spenót.
-Borzasztó! Azt nem szeretem!
- Nem baj! Ma megeszed,
jutalmul télre fényt
dugok a föld alá: szenet!"
(Szabó Lőrinc: Arany Nap)