a drótnélküli távíró Nobel-díjas olasz feltalálója. Heinrich Hertz nekrológjában olvasott a német tudós által felfedezett elektromágneses sugárzásról. Bologna melletti villájuk parkjában kezdett kísérletezni, a hullámokat szikrainduktorral keltette. Miután a római kormány nem érdeklődött találmánya iránt, Londonba utazott. A Wight-szigeten felállított drótnélküli távíró állomás első "ügyfele" Viktória brit királynő volt, aki a 16 kilométerre horgonyzó királyi jachtra küldött üzenetet. 1899-ben Marconi Amerikába látogatott, és hírverésként a partról adott szikratávíró-tudósítást az Amerika Kupa vitorlásverseny állásáról. A viharos ünneplés után hazafelé tartva már száz kilométerre a szárazföldtől sikerült távírókapcsolatot teremtenie a Wight-szigeti állomással. Marconi ezután azt vette a fejébe, hogy megteremti a két kontinens közötti drótnélküli távíró kapcsolatot. Az 1901. december 12-én Anglia legnyugatibb részéről, Cornwallból sugárzott három rövid jelet, a Morse ábécé "s" betűjét 3500 kilométerrel távolabb, Új-Fundlandon egy sárkánnyal 122 méter magasra repített antenna tisztán észlelte.