Szegény székely család gyermekeként született. Ifjúkori balesete miatt a szülei úgy döntöttek, hogy taníttatni fogják, ezzel óvva a földműves sorstól. A paraszti életből a polgári világba vágyott, ezért Kolozsvárra ment jogot tanulni. Az első világháború után Amerikába költözött. Itt szerzett élményei ihlették legsikeresebb művét, az Ábel a rengetegben című regényét, amelynek humorát, ízességét a patriarchális székely világ találkozása adja az elgépiesedett modern kapitalizmussal. Visszatérése után Kolozsváron telepedett le. A székely falvak világának ábrázolója, látásmódja, stílusa, szókincse, egész művészi világa itt gyökerezik. Tehetsége, fantáziája játszi könnyedséggel olvasztja egybe a tragédiát és komédiát, a misztikumot és a falu józan realizmusát. Műveiben az erdélyi szegénység életét, a megélhetésért az urakkal és a természettel folytatott küzdelmeit, a székelyek ügyességét és furfangos észjárását ábrázolta. Kigúnyolta a társadalmi igazságtalanságokat, a romlott erdélyi arisztokráciát. Egész pályafutása alatt a népben látta a politikai és művelődési megújulás forrását. Kívánságára szülőfalujában, Farkaslakán temették el. Itt látható a sírja a templomkertben: sírkövén ez a felirat olvasható: „Törzsében székely volt, fia Hunniának. Hűséges szolgája bomlott századának.”