Apja Ferenczy Károly festőművész, anyja Fialka Olga festőművésznő volt, így nem meglepő, hogy fiúk is a művészeti pályát választotta. Tanulmányait a nagybányai festőiskolában kezdte, majd Párizsban folytatta. Utána majdnem húsz évig külföldön élt és dolgozott, 1938-ban tért vissza Budapestre. Grafikusként a magyar rajzművészet legnagyobb képviselői közé tartozik, illusztrátorként is jelentős volt tevékenysége. Számos akvarellt is készített, főleg csendéleteket festett. Kisplasztikái monumentális kisugárzásúak. Éremművészete kiemelkedő. Szobrászatában a klasszicista stílus dominált. Szobrai, kisplasztikái kiegyensúlyozottak, erőteljesek, közel állnak az archaikus görög szobrok világához. Művei egyértelműen az élet és a jövő melletti elkötelezettséget, termékeny és mély életfilozófiát sugároznak. Kassák Lajosnak a következőket mondta művészetéről: ”A művészi alkotás alapjában véve nem más, mint a művész énjének kivetítése, megsokszorozódása az anyagban. A szoborban tehát annyiban van jelen a lélek, amennyiben az alkotó kifejezte magát általa.”