Kolonics György a Budapesti Spartacusban kezdett kenuzni, még fiatalon a Csepel SC-hez igazolt és haláláig a klubnál maradt. Először az 1991-es világbajnokságon képviselte Magyarországot, és kenu négyesben ötödik és hatodik helyezést ért el. Horváth Csabával az 1993-as világbajnokságon nyerték első aranyérmüket. Az 1995-ös világbajnokságon a rekordnak számító 5 aranyérem megnyerése után, az 1996-os atlantai olimpián koronázták meg pályafutásukat az 500 méteres kenu kettes szám megnyerésével, és az 1000 méteres számban nyert bronzéremmel. Együtt összesen 11 világbajnoki aranyérmet nyertek párosban és négyesben, és 1993-1998 között csupán két olyan nagy nemzetközi verseny volt, ahol kenu kettesben 500 méteren legyőzték őket. 1998-ban első helyen végzett a kenusok hazai ranglistáján. Egyesben is sikeres volt, a Sydney-i olimpiáról is aranyéremmel tért haza. Pár évre rá visszatért a páros számokhoz, Kozmann Györggyel az oldalán világbajnokok lettek. Az év magyar kenusa díjat tízszer nyerte meg. A 2008-as nyári olimpiára készültek, mikor váratlanul edzés közben meghalt, valószínűleg szívmegállás miatt. Tiszteletére az a budafoki iskola, ahová gyermekkorában járt, 2008 szeptemberétől felvette a nevét.