Goncourt-díjas francia író, akinek az egyik legismertebb álneve az Émile Ajar volt. A litván származású francia regényíró gyermekkorát Moszkvában és Varsóban töltötte. 1928-ban a dél-franciaországi Nizzába költözött édesanyjával. A második világháborúban repülőtisztként harcolt a németek ellen. Diplomataként szolgált Szófiában, Bernben, Los Angelesben és Bolíviában. Több álnéven is publikált. A Goncourt-díj történetében egyedülálló módon kétszer is elnyerte a díjat: először 1956-ban Gary néven a Les racines du ciel (Az ég gyökerei) című regényéért, majd 1975-ben Émile Ajarként az Előttem az életért. Ez utóbbinak „tükörregénye” a szintén életrajzi ihletésű A virradat ígérete, amelyet egy évtizeddel később meg is filmesítettek. Műveibe gyakran beleszőtte magánéletét, magánéleti interjúiban pedig gyakran nem a valóságot adta elő, hanem írói képzeletének termékeit. Gyakran írt, beszélt arról, hogy az öngyilkosság gondolata már gyermekkorában kísértette, és korán elhatározta, hogy nem lesz hajlandó megöregedni. 1980. december 2-án végül golyót röpített a fejébe. Búcsúlevelében azt írta, hogy ezzel a tettével „végre tökéletesen kifejezte magát."
Művei megtalálhatók intézményünk - a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár gyűjteményében.