1927. június 17-én született Pusztakamaráson, mezőségi szegényparaszti családban. A nagyenyedi és a kolozsvári református kollégiumban tanult. Már diákkorában riportokat írt a kolozsvári Világosság-nak, majd a Falvak Népe című hetilapnál dolgozott. 1954-ben a marosvásárhelyi Igaz Szó irodalmi folyóirathoz került, majd a helyi Új Élet főszerkesztője volt. Nem csak irodalmárként, de a ’70-es ’80-as években romániai országgyűlési képviselőként is kiállt a magyar kisebbség nyelvhasználati jogai és a teljes anyanyelvi oktatása mellett, tiltakozásokkal igyekezett a Romániában folyó nemzetiségi jogfosztásokra felhívni a figyelmet. Műveiben és életében ugyanazt az igazságot hirdette: az Erdélyben élő nemzetiségek csak békében, egymást kölcsönösen gazdagítva és segítve érhetnek el eredményeket. Úgy tartotta, hogy mindenféle ellenségeskedés, a nacionalizmus és nemzeti felsőbbrendűség bármely megnyilvánulása árt az egyénnek és közösségnek, az országnak és Európának. Az 1989. decemberi romániai fordulatot követően a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Maros megyei bizottságának elnökévé, tiszteletbeli elnökévé választották. 1990. március 19-én a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom idején az RMDSZ székházában kíméletlenül bántalmazták, egyik szemére megvakult. 1990. június 22-én a Magyarok Világszövetsége budapesti ülésén a szervezet tiszteletbeli elnökévé választották és az Osztrák Pen Klub tiszteletbeli tagja lett. 1992-ben Kossuth-díjat kapott kiemelkedő prózaírói munkásságáért, nyelvőrző és nyelvteremtő művészetéért, napjaink magyar színházművészetében játszott kimagasló szerepéért. 1996-ban a Magyar Örökség-díjjal tüntették ki, és a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett. 1997-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét. Sütő András 2006. szeptember 30-án halt meg Budapesten.