1965-ben Los Angelesben alakult meg, az akkori fiatalságra az egyik legnagyobb hatással lévő rockzenekar a The Doors. Arculatát az énekes Jim Morrison lázadó személyisége határozta meg leginkább. A hatvanas évek közepén a Kaliforniai Egyetem két hallgatója, James Douglas Morrison énekes és Ray Manzarek zongorista elhatározta, hogy megpróbálkoznak közösen a dalszerzéssel. A pároshoz hamarosan John Densmore dobos és Robby Krieger gitáros csatlakozott, végül ötödik tagként Patty Sullivan egészítette ki a csapatot. 1967-ben megjelent a The Doors album, ami nagy szenzációt keltett zenei körökben. A kislemezen elsőként megjelent Light My Fire óriási siker lett, megalapozva a zenekar elismertségét a kor többi nagy zenekara között. A dalszövegeik többnyire szociális, pszichológiai és politikai töltéssel bírtak és legtöbbjüket Morrison írta. A rockzenekarokkal ellentétben az együttesben nem volt basszusgitáros, hanem Manzarek játszotta a basszusrészeket Fender elektromos orgonáján. Morrison 1971-ben bekövetkezett halála után az együttes már csak két évig, 1973-ig működött. A The Doors volt az első amerikai zenekar, melynek nyolc albuma egymás után aranylemez lett. Máig több mint 100 millió példányban adták el lemezeiket világszerte, beválasztották őket a Rock and Roll Hírességek Csarnokába, a Rolling Stone magazin pedig minden idők 41. legjobb zenekarának nevezte őket.
A Morrison Hotel az amerikai rockegyüttes ötödik stúdióalbuma, amelyet 1970. február 9-én adott ki az Elektra Records. Az albumon több vendégelőadó is szerepel, köztük a zseniális szájharmonikás G. Puglese és blues klasszikus Lonnie Mack. Az album a 4. helyezést érte el a Billboard 200-on. A borító Henry Diltz fotós munkája, aki több mint 250 albumborítót és több ezer reklámfelvételt készített a 60-as és 70-es években.
A CD-t megtalálják az oroszlányi Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár gyűjteményében.