magyar politikus, a korszerű magyar kereskedelem és közlekedés megalapítója.
Nagyon fiatalon, már 27 éves korában bekerül a parlamentbe, mint szabadelvű képviselő. 35 évesen kinevezik a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium államtitkárává, 38 éves korától haláláig miniszter. Tisza Kálmán bizalmasaként 1886 december 29-én foglalta el miniszteri bársonyszékét egy olyan pozícióban, mely a dualizmus kori Magyarország egyik legfontosabb státusza volt. Ebben a korszakban épült ki a hazai vasútvonalak 90%-a, került államosítás alá a MÁV. Az ő érdeme az egységes Duna folyamszabályozás, de a Vaskapu teljes átadását nem érhette meg. Rendkívüli ember volt, nem csak egyénisége és kreativitása, hanem munkabírása miatt is nevezték "vasminiszternek". Az ország előre menetelét tartotta a legfontosabb céljának. Ő vezeti be először a Monarchiában a zónatarifát, melyet egységes díjszabással, átlátható módon igazít a megtett úthoz és menetrendhez. Országos telefon és távíróhálózatot épít ki. Minisztersége alatt már az egész országot behálózza a több ezer kilométer hosszú vasútvonal, mely Kassától Brassóig, Fiumétől a Vág völgyéig szállítja az árut és az utasokat. A postai csomagot szintén újdonságként házhoz is szállították. A postai távíróállomásokon újságokat, híreket, de még időjárásjelentést is olvashattak az utasok. Minisztersége alatt a Monarchiában Magyarországon nő a legjobban az egy főre jutó vasútvonalak és utazások száma. A fiumei kikötőig vezető vasút kiépítése pedig építészeti bravúr a kor technikai lehetőségeit mérve. 1890-re már villanyvilágítással szerelik fel a kikötőt, hogy a hajók éjszaka is rakodhassanak. Baross Gábor miniszteri viselkedését - beosztottai véleménye szerint 3 dolog jellemezte: a megtestesült akaraterő, a kíméletlen erőszak és a lebilincselő szívélyesség. Korának kiemelkedő alakja igen fiatalon 44 éves korában halt meg Budapesten 1892. május 9-én.