61-szeres válogatott labdarúgó, edző, a magyar labdarúgó-válogatott volt szövetségi kapitánya. 2011. augusztus 20-án A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést, ugyanebben az évben megkapta a Pro Urbe-díjat is. 11 évesen a III. Kerületi TTVE csapatában kezdte a labdarúgást. 1959-ben igazolta le a Vasas, amihez egész játékos pályafutása alatt hű maradt. 1961 és 1971 között 61 alkalommal szerepelt a válogatottban és 6 gólt szerzett, ebből négyet tizenegyesből. Két világbajnokságon vett részt. Az 1962-es chilei világbajnokságon ötödik helyezést, az 1966-os angliai világbajnokságon hatodik helyezést ért el a csapattal. 1966-ban tagja volt a csoportmérkőzések során a kétszeres világbajnok Brazíliát 3-1-re legyőző csapatnak. A harmadik gólt ő szerezte tizenegyesből, majd vállsérülése után felkötött karral is folytatta a játékot. 1972-ben hagyta abba az aktív labdarúgást. Másodosztályú csapatokkal kezdte az edzősködést. 1976-ban szerezte meg a labdarúgó-szakedzői diplomáját és ekkor szerződtette az élvonalbeli Békéscsaba vezetőedzőnek. Két idény után már anyaegyesülete, a Vasas vezetőedzője lett, ahol 1979-80-as idényben harmadik lett a csapattal a bajnokságban. 1980 és 1983 között a válogatott szövetségi kapitánya volt 31 mérkőzésen át. 1983-ban lemondott posztjáról. Később külföldön is vállalt edzői munkát , többek között Cipruson Szaud-Arábiában illetve Török országban dolgozott.