Münchenben és Párizsban tanult. Első képét /Gyermekek szülővel/ 1873-ban állította ki Bécsben. Itt ismerkedett meg a francia festészettel, s ennek hatására Párizsba költözött. Barbizonban Paál Lászlóval és Munkácsy Mihállyal szoros barátságot kötött. Munkácsy, a francia J. Bastien-Lepage és J. F. Millet nagy hatással voltak festészetére. 1874-től több évig a Szolnoki Művésztelep rendszeres lakója, alkotója volt, részt vett a telep megalakításában is, ez időszakban jelenik meg művészetében az alföldi paraszttípusok friss, valószerű ábrázolása. Festészetére jellemző a realisztikus ábrázolásmód, ami főleg a Szolnokon festett képein lelhető fel. A paraszti élet hiteles ábrázolója volt. 1887-1922 között a Budapesti Női Festőiskola vezetője. 1890-ben Lotz Károllyal és Székely Bertalannal közösen megfestik a Tihanyi Apátság freskóit. 1895-1899 közt a Műcsarnok falképeit festette meg. 1918-ban gyűjteményes kiállítása volt az Ernst Múzeumban. 83 éves korában hunyt el Budapesten.