fotográfus, konstruktivista festő, ipari formatervező, a Bauhaus iskola kiemelkedő tanára, a kísérleti filmek egyik magyar úttörője. A huszadik századi művészet egyik legsokoldalúbb és legnagyobb hatású alkotója. A festészet, a fotó- és filmművészet, a látványtervezés, a művészeti nevelés, a szobrászat, az ipari formatervezés, a tipográfia és a reklám területe is tevékenységi körébe tartozott. Ő a legmerészebb kísérletező, akit modern látásmódja és formanyelve az „új látás” legfontosabb elméleti és gyakorlati mesterévé tett. Képzőművészeti munkássága – a Bauhaus tanáraként és Chicagóban iskolaalapítóként is – elméleti és pedagógiai tevékenysége révén vált teljessé. Élete során többször kellett más országban folytatnia és újrakezdenie alkotótevékenységét, mégis töretlen optimizmussal hitt abban, hogy ha a művészet mindenki számára elérhető és közösen gyakorolható tevékenység, akkor annak hatásaként a világ is jobbá válik. Egész munkásságát áthatotta a fény természetének és térmeghatározó erejének megfigyelése és kutatása: ezt a húszas években kamera nélkül készített fényképei, azaz fotogramjai, ezt követően a Fény-tér-modulátor című ikonikussá vált műve, illetve az átlátszó felületekből kialakított, olykor festett plasztikái mutatják. 1946-ban, csupán 51 évesen hunyt el leukémiában. Tiszteletére a Magyar Iparművészeti Egyetemet 2006-ban átnevezték Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre.
Moholy-Nagy László könyveit megtalálják az oroszlányi Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár gyűjteményében.