A csillagászati jelenség akkor jön létre, mikor Hold pontosan a Föld és a Nap közé kerül, azaz újholdkor. De nem minden újholdkor, hanem csak akkor, ha a Föld körüli pálya leszálló, vagy felszálló csomópontjában van éppen újholdkor a Hold. A holdpálya nagyjából 5°-os szöget zár be az ekliptikával, azaz a Hold hol kissé a Földet a Nappal összekötő képzeletbeli vonal felett, hol pedig alatta van. Amikor a vonal közelébe kerül akkor figyelhető meg a napfogyatkozás. A napfogyatkozás megfigyelése veszélyeket rejt magában, amelyek megfelelő eszközökkel elháríthatók. Napfogyatkozáskor a Napból nem érkezik másféle sugárzás, mint egyébként, mivel csak annyi történik, hogy a napfény egy részét a Hold kitakarja. A veszélyt az okozza, hogy napfogyatkozáskor könnyebb a napba nézni, ezért ilyenkor az erős ultraibolya sugárzás könnyebben kifejtheti károsító hatását a szem retinájára és a szemlencsére. Az első sikeres teljes napfogyatkozást ábrázoló fényképfelvételt 1851-ben készítette egy csillagász. Legközelebb ilyen jelenség 2081-ben lesz látható.