A Panama-csatorna a panamai földszoros átvágásával összeköttetést teremtett az Atlanti- és a Csendes-óceán között. Közép-Amerika legkeskenyebb részén délkeleti irányban haladva köti össze a vízi út a két óceánt. A megépítésének első kísérlete sikertelen volt. A munkálatokat Ferdinand de Lesseps, a Szuezi-csatorna kivitelezője kezdte 1881-ben, de a 22 méter széles és 9,1 méter mély vízi út kiépítése leküzdhetetlen akadályokba ütközött. A sziklás talaj okozta nehézségek mellett a munkások tömegesen haltak meg sárgalázban és maláriában. A vállalkozás annyira hírhedtté vált, hogy a Franciaországból érkező munkások néhány csoportja koporsókat is hozott magával. Állítólag 20 ezer halálos baleset történt 1889-ig. Panama 1904-ben szerződést kötött az Egyesült Államokkal a csatorna megépítésére és a csatornaövezet átengedésére. A megbetegedések veszélyével számolva a térségbe küldték William Crawford Gorgas amerikai katonaorvost. Két év alatt sikerült leküzdenie a sárgalázt, és megfékeznie a maláriát. 1907-ben kezdték meg a munkálatokat. A kivitelezést az Egyesült Államok hadseregének mérnök ezredese, George W. Goethals vezette. A Panama-csatorna megépítéséhez nagy remények fűződtek: nemcsak gazdasági fellendülést vártak tőle, hanem a népek közötti kölcsönös barátság kialakítását is. Mai napig a modern mérnöki tudomány egyik mesterműveként tartják számon.