1893. szeptember 19-én Új-Zélandon kaptak
a nők szavazati jogot a világon először.
A nők már Új-Zélandon is régóta harcoltak azért, hogy egyenlő helyzetük legyen a társadalomban, ahol a gyarmati körülmények miatt a férfiak voltak többségben. Éppen ezért a nők feleségként, anyaként is a társadalom különösen értékes tagjainak számítottak, egyfajta erkölcsi iránytűként is tekintettek rájuk. A gyarmati végeken erre azért is szükség volt, mert fennállt a veszélye, hogy a társadalmi berendezkedés az egyedülálló férfiak miatt káoszba fullad. Így fordulhatott elő, hogy a családi értékeket támogató konzervatív férfiak a nők szavazati jogát is támogatták: a női szavazókban a társadalom stabilizáló erejét látták meg. Európában elsőként a finn nők szavazhattak először 1906-ban. Hazánkban 1918-ban kaptak először szavazati jogot a nők, miután a néptörvény kimondta a választó jogukat.




