magyar költő, prózaíró, esszéista, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. 1933-ban született Endrődön. Gyermekkorát Zalaegerszegen töltötte, iskoláit Budapesten és  Szegeden végezte. Bár 1950-ben politikai okokból nem tanulhatott tovább, később mégis felvételt nyert az ELTE Bölcsészettudományi karára, ahol 1957-ben szerzett magyar–angol szakos középiskolai tanári diplomát. 1963-ig tanított. Ezt követően előbb újságíró a Magyar Rádió külföldi adásainak szerkesztőségében, majd az Élet és Irodalom rovatvezetője 1973-ig, később a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője, 1977–1988 között pedig a  Nagyvilág  című világirodalmi folyóirat rovatvezetője. 1988-tól írásaiból él. Vers- és prózaírói munkája is az 1960-as években indult az Ajtófélfámon jel vagy illetve a Glogovácz és a holdkórosok kötetekkel. Írói életművének legdúsabb ága a lírai költészet. 2006-ig tizennégy verseskönyve jelent meg, köztük hat gyűjteményes válogatás. Összegyűjtött versei 2006-ban jelentek meg az Útérintő című kötetében. Regényei – az elsőt leszámítva – valójában összetartoznak, egy önéletrajzi fogantatású, de fikciós elemekkel átszőtt, laza tetralógia darabjainak tekinthetők. Tevékenységének markáns területe a műfordítás. Első műfordításkötetei 1958–59-ben jelennek meg (James Joyce és Dylan Thomas művei). Többnyire verseket fordít, de emellett drámát, regényt, novellát is. Elsősorban a brit, amerikai és afrikai irodalom közvetítője. Regényei svédül és németül, válogatott versei angolul, franciául és svédül jelentek meg. Tagja a Szépírók Társaságának és a PEN Club magyar tagozatának. 1998-ban tagjainak sorába választotta az MTA Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiája, 2000-ben pedig a  Digitális Irodalmi Akadémia. Többször képviselte a magyar irodalmat nemzetközi írótalálkozókon, konferenciákon, külföldi tanulmányutakon.