Desmond Mpilo Tutu 1931. október 7-én született Klerksdorpban, Dél-Afrikába, egy metodista iskola igazgatójának fiaként. Tanárnak tanult, és hamarosan a teológia felé fordult. Harmincéves korában az anglikán egyház papja lett, és a londoni King’s College-ba indult további tanulmányok folytatására. Évekkel később, 1975-ben visszatért Dél-Afrikába és egy év múlva a kis hegyi királyság, Lesotho püspöke lett. Két év múlva visszatért Johannesburgba, hogy a Dél-afrikai Egyházak Tanácsának apartheidellenes kampányát vezesse. Hamarosan hírnevet szerzett az apartheid szókimondó elítélésével, növekvő nemzetközi hírneve miatt a kormány élesen bírálta. A megtorlás jegyében 1980-ban és 1981-ben elvették tőle az útlevelét. A békés eszközökkel történő változás érdekében tett erőfeszítéseiért 1984-ben Nobel-békedíjat kapott. Johannesburg püspökeként eltöltött két év után, 1986-ban, Fokváros érsekévé választották. A fehér kisebbség uralmának utolsó éveiben Tutu újra és újra szankciókra szólított fel, tiltakozó felvonulásokat vezetett, és szószékét használta fel a fokozódó állami elnyomás ellen. A fekete vezetők szabadon bocsátása és Nelson Mandela első demokratikus elnökké választása után Tutu új szerepet vállalt az ország Igazság és Megbékélés Bizottságának elnökeként. A bizottság az apartheid atrocitásait vizsgálta, és Tutu a megbékélésért könyörgött a dél-afrikaiaknak, gyakran sírva fakadt, amikor az áldozatok tanúskodtak. Később szálka lett a feketék vezette kormány szemében is, mert bírálta a korrupciót, az elit kiváltságait és a szegénység felszámolásának kudarcát. 2013 májusában Tutu megvonta támogatását a kormányzó Afrikai Nemzeti Kongresszustól és Dél-Afrikát “a világ legegyenlőtlenebb társadalmának” nevezte. Személyiségét tekintve, egy nyughatatlan ember benyomását keltette. Figyelt az egészségére, sok éven át minden reggel fél négykor már kocogott. Az anglikán érsek nagy hatású prédikátor volt. Gyakran megesett, hogy leszállt a szószékről és átölelte plébánosait. Erkölcsi kiállása, pezsgő személyisége hozzájárult ahhoz, hogy világhírű legyen, többször szerepelt dokumentumfilmekben és beszélgetett talkshow-ban, emellett több, vallási témájú könyv szerzője. Miután évekig küzdött a prosztatarákkal, 2021. december 26-án feladta a küzdelmet és elhunyt. Az érsek egyértelművé tette a temetésével kapcsolatos kívánságait. Azt kérte, hogy a koporsója legyen a lehető legolcsóbb, és egy csokor szegfű a családjától legyen az egyetlen virág a katedrálisban. A Nobel-díjon kívül számos díjat kapott, többek között a Pacem in Terris díjat, a John T. Walker püspökről elnevezett Tiszteletbeli Humanitárius Szolgálat díját, a Lincoln Vezetői Díjat, és a Gandhi Békedíjat.