A Katona család nem volt jó módú, de volt köztük földműves, fuvaros, mesterember. Az idősebb Katona József egyszerű takácsmester volt, de a tekintélyesebb kecskeméti iparosok közé tartozott. Hat fia és három leánya gyermek közül a legidősebb fiát, nagy gonddal neveltette. Az ifjabb Katona József a pesti, kecskeméti és szegedi kegyesrendi iskolákban végezte gimnáziumi és filozófiai tanulmányait, 1810-ben beiratkozott a pesti egyetem jogi karára. Az egyetemi könyvtár egyik szolgájánál lakott, sokszor járt a könyvtárban. Nagyon szerette Katona István magyar históriájának köteteit, de érdeklődéssel forgatta a külföldi történeti munkákat is. Esténként színházba járt, és mint műkedvelő színész, Békési József álnéven, maga is fellépett. A pesti magyar színtársulat szegényes műsorát fordításokkal és átdolgozásokkal támogatta. Színészi és írói próbálkozásain kívül még egy nevezetes eseménye volt élete ezen korszakának: Déryné Széppataki Róza színésznő iránt érzett szerelme. De Déryné figyelemre sem méltatta a különc és szótlan ifjút, aki sem szépségével, sem vagyonával nem vált ki hasonlókorú társai közül. 1815-ben a magyar színtársulat, nyolcévi pesti fellépések után, elköltözött a fővárosból. Katona József letette az ügyvédi vizsgát és négy évig dolgozott a fővárosban. Eleinte ügyvédsegéd volt, majd irodát nyitott, de jövedelme nem állt arányban szorgalmával. Ügyfelei rosszul díjazták, meg is lopták. Mivel ügyvédi pályája nem kecsegtette jobb jövővel és a szülei is egyre jobban unszolták a hazatérésre, elhatározta, hogy visszamegy szülővárosába. 1820-ban jelentkezett a kecskeméti városi alügyészi állásért, ahol ősszel meg is választották alfiskálissá. Hazaköltözése után le kellett mondania nagyratörő írói terveiről, bele kellett illeszkednie a régi magyar alföldi városok életébe. Hivatalán kívül szülei, testvérei és nőtlen tisztviselőtársai körében töltötte idejét. Gazdálkodott, vadászgatott, mulatságokra járt. Hivatali kötelességeit pontosan végezte, a szegény parasztnéppel jól bánt, szüleit szeretettel támogatta, 1826-ban főügyésszé választották. Négy évvel később, 1830. április 16-án, harminckilenc éves korában hirtelen elhunyt. Ebéd közben szívfájásról panaszkodott, délután hivatalába indult, a városháza kapujában egy jajkiáltással összeesett. Szülei leghívebb támogatójukat vesztették el benne. Elmúlásának híre nem terjedt túl Kecskeméten; senki sem sejtette, hogy a legkiválóbb magyar drámaírók egyike szállt vele sírba. Sorsa a legszomorúbb költői sorsok egyike: élt anélkül, hogy észrevették volna; elhunyt anélkül, hogy írói feltámadását remélhette volna.