politikus, a magyar parlament második képviselőnője.
1917-ben lépett be a szakszervezetbe és a szociáldemokrata pártba. 1922-ben választották képviselővé, majd időről-időre újraválasztották. A témái: népjóléti kérések, közoktatás kiterjesztése, állami egészségi ellátás és női egyenjogúság. A Nőmunkás c. lap főszerkesztője is volt. „Aki fél, menjen cukrász kisasszonynak!” – mondta barátainak a II. világháború idején, akik merész háború- és németellenes kiállása miatt féltették. A német megszállás alatt és a nyilas puccs után hamis papírokkal kellett bujkálnia. A háborút követően a Nemzetgyűlés és az Országgyűlés alelnöke lett, és Peyer Károly emigrálása után átvette a szociáldemokraták vezetését. 1956. október 23-án forradalom kezdődött a szovjet típusú rendszer ellen. A szociáldemokrata párt újjá alakult, elnöke Kéthly Anna lett. A november 3-án megalakult harmadik Nagy Imre-kormányban államminiszteri posztot kapott. 1956. november 4-én Bécsben tartózkodott, részt vett a Szocialista Internacionálé kongresszusán. Hazafelé tartva értesült a szovjetek bevonulásáról. Többé nem tért vissza az országba. Első útja New Yorkba, az ENSZ magyar bizottságához vezetett, ahol részt vett a forradalomról szóló jelentés elkészítésében. 1957-ben a strasbourgi Magyar Forradalmi Tanács elnöke lett. A Szocialista internacionálé és a belga szociáldemokraták segítségével Brüsszelben telepedett le. Ezenkívül ő volt a londoni Népszava főszerkesztője, egészen 1964-ig. 1976. szeptember 7-én halt meg a belgiumi Blankenbergében.