1938. november 23-án született Takács Zsuzsa Kossuth-díjas
magyar író, költő, műfordító, tanár, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.
1962-ben az ELTE spanyol-olasz szakán diplomázott. Egy ideig a havannai egyetem lektora, majd a budapesti Közgazdasági Egyetemen tanít spanyol nyelvet, diplomáciatörténetet, társadalomtudományi ismereteket.
Első verseskötete, a Némajáték, 1970-ben jelent meg a Szépirodalmi Kiadónál. Olasz, spanyol, katalán, francia, angol költőket fordított. Keresztes Szent János Összes versét és válogatott prózáját 1992-ben adta ki az Európa kiadónál. Önéletrajzi prózáját a Holmi című folyóiratban és könyvben is publikálta.
2001-ben otthagyta egyetemi állását.
Főbb művei: Némajáték (1970), A búcsúzás részletei (1977), Tükörfolyosó (1983), Rejtjeles tábori lap (1987), Viszonyok könnye (1992), Tárgyak könnye (1994), A bűnök számbavétele (1998), A trójai faló szépsége (2001), A megtévesztő külsejű vendég (2007), Jaj a győztesnek! (2008), A test imádása (2010), Tiltott nyelv (2013).




