Csapodi Csaba – Tóth András – Vértesi Miklós: Magyar könyvtártörténet
„A könyvek életünk szerves részei. Könyvek kísérnek a műveltség felé vivő úton, könyvek alakítják világnézetünket, erkölcsünket, könyvek formálják kívánságainkat, céljainkat, könyvek segítenek abban, hogy megértessük magunkat másokkal, könyvek vidítanak fel nehéz óráinkban …”
Könyvgyűjteményeink, könyvtáraink története a magyar művelődés történetének szerves része. A három szerző arra vállalkozott, hogy összefoglaló képet adjon hazánk könyvtárairól. Csapodi Csaba, a kódexek és ősnyomtatványok hírneves specialistája a kezdetektől 1711-ig terjedő korszakról írt: a szerzetesi, a humanista gyűjtemények, egyházi és főúri könyvtárak történetét foglalja össze. Tóth András a Rákóczi-szabadságharc leverésétől a kiegyezésig ívelő fejezet, könyvtárainak történetét ismerteti. Vértesi Miklós a kiegyezéstől 1984-ig terjedő időszakról ad szemléletes képet.

Csapodiné Gárdonyi Klára: Humanista kódexek nyomában
A kódex kézzel írott középkori könyv. A papír európai elterjedéséig csak pergamenre írtak. A kódex megjelenése is a pergamennek köszönhető. Kötése általában bőrrel bevont, fém kapcsokkal összefogott két fatábla. Az értékesebbeket arannyal, ezüsttel és drágakövekkel díszítették. A szerző a humanista kódexek kutatója. A közel két évtizedig folytatott kutatásainak az eredményeit ossza meg az olvasókkal.

Fitz József: A magyar könyv története 1711-ig
Fitz József művelődéstörténészként nyomda- és könyvtörténeti kutatásokkal foglalkozott, az ősnyomtatványok nemzetközileg is elismert szakértője. Könyvtárosként jelentős tevékenységet fejtett ki a magyarországi könyvtárak fejlesztése érdekében, megreformálta a pécsi egyetemi könyvtárat és az OSZK-t. E műben a szerző nem másra vállalkozik, mint bemutatja a magyar könyv történetét a kezdetektől 1711-ig. A kötetben szereplő illusztrációk teszik még gazdagabbá és élvezetesebbé az alkotást.