Zongorázni 5 évesen kezdett, majd 1960-ban a Fővárosi Zeneiskolában Vadász Erzsébet növendéke lett. 14 évesen elindult a Magyar Televízió „Ki mit tud" versenyén, ahol komolyzene kategóriában első helyezést nyert és ezzel országosan ismertté vált. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Kadosa Pál és Rados Ferenc professzorok tanítványa volt, de diplomát nem szerzett. 1974-től 1976-ig engedéllyel kamarazenét taníthatott a Zeneakadémián. Még akadémistaként több nemzetközi versenyen sikerrel szerepelt. 1979-ben elhagyta Magyarországot, és Londonba, majd az Egyesült Államokba költözött. 1983-tól a Decca hanglemezgyár hosszútávú szerződést kötött vele. Elsősorban zongoraművészként vált ismertté világszerte, de kezdetektől fogva aktív kamarazenész is. Fellép szólóesteken és emellett számos zenekari koncerten, de gyakori résztvevője különböző összeállítású kamaraegyütteseknek is. Több alkalommal Budapesten vezényelte a Budapesti Fesztiválzenekart, a Nemzeti Filharmonikusokat és az Európai Kamarazenekart. Az általa vezényelt kiemelkedő zenekarok között van a londoni  Philharmonia Zenekar , a San Franciscó-i Szimfonikusok és a Los Angeles-i Filharmonikusok. 1987-től Salzburgban telepedett le, később feleségével, Firenzébe költözött. Többek között megszervezte Salzburg mellett a Mondsee-i kamarazene-fesztivált (Musiktage Mondsee), melynek 1989-től 1998-ig művészeti vezetője volt. 1995-ben Heinz Holliger oboaművésszel megalapította Svájcban az Ittingeni Pünkösdi Koncertek sorozatát. 1998-ban Vicenzában tartotta meg az első Ommaggio a Palladio című koncertsorozatot. A weimari fesztivál művészeti vezetője volt 2004 és 2007 között.