Védjegye volt a nyers, cinikus és szűkszavú stílus, modora és tehetsége Hollywood aranykorának legnépszerűbb férfisztárjává avatta. Családja holland eredetű, felmenői az első állandó észak-amerikai telepesek között voltak. New York előkelő negyedében, egy ismert sebész és egy grafikusművész gyermekeként nőtt fel két húgával együtt. A massachusetts-i Andover Akadémián töltött röpke félév után 1918 májusában besorozták a haditengerészethez. A legenda szerint itt szerezte a felső ajkán látható forradást, amikor az őrizetére bízott rab szökni próbált, és szájon vágta őt a bilinccsel. Művészi karrierje 1920-ban kezdődött, amikor Alice Brady színésznő felfedezte tehetségét. Első szerepében, japán pincérként még csak a családját és a barátait kápráztatta el. Számos színpadi- és filmszerep után 1934-ben jött el az áttörés, amikor Arthur Hopkins rendező-producer az Elvarázsolt erdő című filmjéhez szerződtette Duke Mantee, a szökött gyilkos szerepére. Bogart feltűnése a színen erőteljes hatással volt a nézőtérre. Egyénisége és képességei annyira hatásosak voltak, hogy a Warner Brothers állandó szerződést írt alá vele. Ettől kezdve folyamatosan gengszter-szerepek következtek, melyeket kivétel nélkül hibátlanul alakított. Évekkel később rátalált A máltai sólyom főszerepe. A magándetektív Sam Spade megformálása, mely a rafináltság, sárm és becsületesség izgalmas keverékét eredményezte, lenyűgözte a nézőket. Ezzel egy időben zajlott a Casablanca című háborús románc szereplőválogatása, melynek során Bogart mellé a fiatal svéd szépséget, Ingrid Bergmant választották ki. Végül olyan alkotás született, amelyet ma is minden idők legjobb filmjei között jegyeznek. Az Oscar-díj átadáson az alkotók besöpörték a legjobb film, a legjobb forgatókönyv és a legjobb rendezés díját, de a mű öt további jelölést is hozott, többek között Bogart számára a legjobb színész kategóriában. Egy évvel később a Warner Brothers a feltörekvő ifjú csillagot, Lauren Bacallt rendelte Bogart partnerének az Ernest Hemingway regénye alapján készült Martinique-ben. 1945. május 21-én Ohióban összeházasodtak. 1947-ben forgatta A Sierra Madre kincsét, a következő évben pedig a Key Largót. Az igazi nagy dobás 1952-ben érkezett el, amikor Katharine Hepburn partnereként az Afrika királynőjé-ben megformált szerepért elnyerte a legjobb színész Oscar-díját. Olyan riválisok mellett, mint Marlon Brando, akit A vágy villamosa főszerepéért jelöltek. Ezt követően még számos sikerfilmben bukkant fel, többek között a Sabriná-ban, Az Isten bal kezé-ben és a Reménytelen órákban. Töretlen karrierje azonban 1957. január 14-én megszakadt. Egész életében erős dohányos volt, és szervezete végül feladta a küzdelmet a nyelőcsőrák ellen. Szüntelenül törekedett rá, hogy a színművészete tökéletes legyen. 81 filmen átívelő pályafutása során egyetlenegyszer sem késett a forgatásról, szerepeit pedig mindig lelkiismeretesen megtanulta. Nem számított, hogy milyen magánjellegű problémái voltak, ez soha nem befolyásolta a munkáját. Azt vallotta, hogy a közönség mindig kifogástalan alakítást érdemel.