Január 13-át a vallásszabadság napjává nyilvánította a magyar parlament a 2018. évi I. törvényében annak emlékére, hogy Erdélyben az 1568. január 6–13. között tartott tordai országgyűlés a világon először hirdette meg a vallásszabadságot, kimondva ezzel a négy vallás – katolikus, evangélikus, református, unitárius – szabadságát és egyenjogúságát. A több mint 450 éve hozott vallásügyi határozat törvénybe foglalta a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot, a gyülekezetek számára pedig a szabad lelkészválasztást. Sajnos az országgyűlés jegyzőkönyvei, amelyek leírják a vitákat, hogy ki javasolta a törvényt vagy, hogy miként zajlott a határozat elfogadása, vagy lappanganak valahol vagy teljesen megsemmisültek. Csak maga a határozat maradt fenn. A szászoknál, Nagyszebenben van meg az a kötet, amelyben ez megtalálható. Ezért nem tudjuk, hogy hogyan fogadta a közvélemény a törvényt, vagy, hogy milyen indulatokat válthatott ki az akkori emberekből. Arról, hogy pontosan mit tartalmazott ez a határozat azt nem tudjuk, de magában foglalja, hogy a prédikátorokat nem szabad a hitükért üldözni, és minden egyes gyülekezet olyan papot választhat magának, akinek a tanításával egyetért. Nem arról van szó, hogy 1568 februárjától valaki eldönti, hogy ő buddhista lesz és ezeket a tanokat vallja. Hanem, ha például megürült egy templomban a papi szék, és arra a papi állásra kerestek személyeket, a közösség választhatta ki a papot, és ebbe nem szólhattak bele sem a nemesek, sem a fejedelem. A határozat vége, azt mondja, hogy a hit Isten ajándéka, és ha a hit isteni ajándék, akkor senki emberfiának nincsen joga beleszólni abba, hogy ezzel az isteni ajándékkal ki hogyan bánik. Csakis az ajándékozónak, azaz Istennek és a megajándékozottnak, azaz az egyénnek van joga ebbe beleszólni.