festő, a 19. századi festészeti irányzatokat radikálisan átalakító művész. Az 1860-as években már megjelentek az új törekvések a festészetben: a francia művészek a szabadban kezdtek festeni és a természetben a fény színbontó hatásait vizsgálták. A később impresszionistáknak nevezett, az akadémikus szabályoknak ellentmondó, a természetet előnyben részesítő festők 1874-ben rendezték meg első tárlatukat Párizsban. Ezen Cézanne három festménnyel szerepelt, majd részt vett az 1877-es kiállításon is, akkor már tizenhat képével. Cézanne ábrázolásmódja az 1880-as évek második felére érte el művészi csúcspontját, ekkor készültek legismertebb képei, A komód, A Kártyázók-ciklus, a Nagy fürdőzők-ciklus. Sokra tartotta az impresszionisták technikáját: ő is olyannak akarta festeni a formákat és a színeket, amilyennek látta, és nem olyannak, amilyennek tudta vagy tanulta őket. Ám az impresszionistákkal ellentétben Cézanne fontosnak tartotta a szilárdság és a formák megőrzését is, a régi mestereket követve a harmonikus kompozícióra, az egyszerűségre, az egyensúlyra törekedett.
Mindezek fényében Paul Cézanne-t posztimpresszionistaként tartjuk számon. Ez nem egy több művész által követett stílust jelöl, inkább az impresszionizmusból kibontakozó stíluskavalkádot, melyben a festők már egyéni látásmóddal és ötletekkel rendelkeznek. Egyik leghíresebb elve az volt, hogy a természetben minden tárgy gömb, henger és kúp formájú, így ennek megfelelően képeinek struktúráját is színnégyszögekből, ilyen alakú ecsetvonásokból építette fel. Művészetét megismerhetik a Cézanne című könyvből, mely kölcsönözhető a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár állományából.