a nagybányai művésztelep első nemzedékének kiemelkedő képviselője. Iskolai tanulmányait 1871-ben a pesti piaristáknál kezdte, majd Sopronban a német tannyelvű evangélikus magániskolájában folytatta. Budapesten, a Markó utcai Pesti Császári és Királyi Katolikus Főgimnáziumban érettségizett 1880-ban. Jogot tanult, majd id. Wodianer Albert báró Nyitra-völgyi birtokán egyéves gazdálkodó gyakorlatot szerzett. Tanulmányait befejezve a bánsági Gavosdián fekvő családi birtokra tért haza, ahol gazdálkodni kezdett. Érdeklődése itt fordult komolyabban a festészet felé. 1884-ben Rómába utazott tanulmányútra, majd néhány hónapig Münchenben tanult képzőművészetet. 1885-ben feleségül vette Fialka Olgát, 1886-ban magyarosította családnevét. Münchenbe utazott, hogy ott tovább tanuljon, később Nápolyban beiratkozott az ottani Képzőművészeti Akadémiára. 1887–1889 között a párizsi Julian Akadémián tanult tovább. Hazatérve 1889-ben Szentendrén telepedett le családjával, a közönség a Műcsarnok téli kiállításán ismerhette meg munkásságát. 1896-ban Hollósy Simonnal, Réti Istvánnal, Thorma Jánossal, Csók Istvánnal, Iványi-Grünwald Bélával megalapították a nagybányai művésztelepet. Első gyűjteményes kiállításán, a Nemzeti Szalonban nyolcvanhat képet vonultatott fel. A Saint Louis-i világkiállításon Festőnő: Noémi kibontott hajjal című képét bronzéremmel tüntették ki. 1905-ben a müncheni Glaspalast IX. nemzetközi kiállítására nevezett képeivel ahol másodosztályú érmet érdemelt ki. Festő és modell című festményével elnyerte a VI. Velencei biennálé nagy aranyérmét. 1907-ben a Nemzeti Szalon alelnökeként ő rendezte az annak új épületét felavató kiállítást. Az első csoportos kiállításon tizenegy művével szerepelt. A MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) alapító tagjaként 1908-ban Szinyei Merse Pállal és Rippl-Rónai Józseffel hármasban ő szervezte a MIÉNK első kiállítását. 1909-ben szervezte meg Rózsa Miklós a Művészház egyesületet, amelynek vezetőségi tagja lett. Kiállított Münchenben, a Glaspalast X. nemzetközi kiállításán és a VIII. Velencei Biennálén. 1910-ben a MIÉNK harmadik tárlatán hét képét állította ki, 1913-ban, második gyűjteményes kiállításán 83 művet mutatott be a Műcsarnokban a közelmúlt terméséből. A Glaspalast XI. nemzetközi kiállításán Anya gyermekével című festményével elnyerte a kiállítás nagy aranyérmét. Ő rendezte a XIV. Velencei Biennálé magyar kiállítását; 12 saját képét külön teremben helyezték el. Az első világháború kitörésekor éppen Nagybányán időzött, ahol szeptemberben átvette az iskola vezetését. 1917-ben romló egészsége miatt lemondott a Nagybányai Festők Társaságának elnökségéről. Március 18-án, a Baross utcai klinikán hunyt el.