érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 1919. február 10-án látta meg a napvilágot Hódmezővásárhelyen. Sokáig ő volt a szülei egy szem gyermeke, aztán még négy fiútestvére született (Zoltán, Ottó, Dezső, István).  A kis Ferike imádott focizni, jól tanult, aztán 16 éves korában összedőlt a világ amikor az édesapja váratlanul öngyilkos lett. A gondtalan gyermekkor egyszeriben véget ért, a legidősebb fiú lépett elő családfenntartóvá. Hivatásos színész lett Szegeden, majd a miskolci társulatnál, hogy pénzt keressen. 23 éves korában az első nagy szerelem is rátalált, Szederkényi Anna színésznő személyében, akivel két évvel később, 1944-ben Budapesten kötött házasságot. A II. világháború alatt Bessenyeinek nem volt félnivalója, a katolikus vallása védelmet adott. A tehetsége hamar utat tört magának és a Nemzeti Színház színésze lett, ahonnan azonban a háború végén az új vezetés szó nélkül eltanácsolta. 1946-ban a felesége ikerlányoknak (Zsófia és Katalin) adott életet. A fiatal színész társulatról társulatra járt, a kis családja mindenhová követte. Aztán 1950-ben ismét a Nemzeti tagja lehetett és beindult a karrierje. Robusztus termete, zengő orgánuma, elegáns egyénisége és elemi erejű szerepformálása mágnesként vonzotta a közönséget. Alkata a szilárd és kikezdhetetlen hősök megszemélyesítésére predesztinálta, a drámától a musicalig minden műfajban otthonosan mozgott. Musicalszerepei révén, főleg mint Tevje, a Hegedűs a háztetőn tejesembere a csúcsra juttatta. Ekkoriban lett szerelmes a nála tíz évvel fiatalabb színésznőbe, Váradi Hédibe, akivel egy évig tartott a bujkálás, majd Bessenyei elköltözött otthonról és össze kötötte az életét Váradival. Közben Bessenyeit, aki sosem rejtette véka alá a véleményét egyre többet kritizálták pártvonalon. Nem csak azért mert az első feleségétől el sem vált és úgy élt a fiatal Váradival, hanem azért is, mert rendszeresen szót emelt a színészek gyatra javadalmazása ellen. Az 1956-os forradalom alatt Bessenyei Sinkovits Imrével együtt a Bem-szobornál szavalt és a forradalmi bizottságban is helyet kapott. Mindezért később meghurcolták, egy ideig a színháztól is eltiltották. A színházban és a filmvásznon számtalan szerepet kapott, a magánéletében pedig fordulópontot jelentett, hogy megismerte Élthes Esztert, a negyedik feleségét akivel 1980-ban mondták ki a boldogító igent. A színházától 1997 februárjában a János vitéz 100. előadásán Bagó szerepében búcsúzott, végleges színpadi búcsúja 2001 májusában a József Attila Színház Légy jó mindhalálig-előadásán volt, ahol Pósalaky urat játszotta. Élete végéig a lajosmizsei tanyáján élt ahol 85 éves korában hunyt el. A hódmezővásárhelyi önkormányzat és özvegye 2008-ban Bessenyei Ferenc Művészeti Díjat alapított, melyet minden évben a magyar kultúra napján, január 22-én adnak át.