Nevét a Sopron megyei Sobor majorról kapta. A korabeli sajtó öncélú rablóként, betegesen bűnöző világcsavargóként tünteti fel, romantikus történetekbe illesztve. Ténylegesen 1835-ben tűnt fel börtönbüntetése után. Hamarosan csapatot tömörített maga köré és szervezett támadásokat indított 1836-ban egy császári ezredes kastélyának kirablása után, a bécsi kormány öt vármegye pandúrjával katonai hajtóvadászatot indított ellene, és a Tamási környéki erdőkben elfogták, majd 1837-ben felakasztották. De még ötven évvel későbbi szájhagyomány szerint is „Sobri él” – az Alföldön gazdag számadó, Amerikában gyógyszerész. Alakja az 1800-as években a magyar közbiztonság elrettentő helyzetének szimbólumává lett. A századfordulón a ponyvakiadványok kiszínezték kalandos életét, és hozzáillesztettek meg nem történt részleteket. A „gazdagot rabolja, a szegényt segíti” és eszességével túljár az üldözők eszén. Dunántúlon a betyármondák sokasága kapcsolódik nevéhez. Rózsa Sándor után a leghíresebb magyar betyárnak tartják. Nevezetessége amiatt is nagy teljesítmény, hogy Rózsa 65 évet élt, és bár ült börtönben is, de lényegesen hosszabb idő alatt szerezte kétes hírnevét. Ezzel szemben Sobri korai halála miatt mindösszesen pár évi betyárkodásának eredményeként vált országszerte ismertté. Sobri körül valóságos kultusz alakult ki, mesék, dalok és táncok őrzik emlékét.