A világ legnagyobb apátsági könyvtára, az Admont Apátsági Könyvtár 1074 óta létezik, jelenlegi kinézetét viszont 1764-ben érte el. Az építési munkálatait Josef Hueber, egy bécsi születésű építész tervezte és felügyelte, aki főként Stájerországban tevékenykedett. Mintaként az 1726-ban elkészült bécsi Császári Könyvtárat használta. Hueber a teret három részre osztotta, amelyek egy hosszúkás, ovális alakú középső kupolateremből és két összefüggő szárnyból állnak. Mindkét oldalkamrának három nyílása van, mindegyik hosszúkás boltíves mennyezettel. A teret így összesen hét kupola fedi. Az admonti kolostorkönyvtár két szintes, a világosságot pedig negyvennyolc ablak biztosítja. A bámulatos kupolafreskókkal, márványoszlopokkal és aranymíves díszítőelemekkel rendelkező, barokk stílusú könyvtár közel 200 ezer dokumentumot tudhat magáénak. Ezek közül a legértékesebbnek a több mint 1400 kézirat számít, közte a legrégebbi dokumentummal, ami időszámításunk szerint a 8. században keletkezett. Emellett szintén kiemelt értékkel bír az az 530 darab ősnyomtatvány, amelyek 1500 előtt készült nyomtatott könyvek vagy szövegek.