A mű komponálását Sosztakovics 1941 júliusában kezdte el, abban az időben, mikor a németek orvtámadása érte a Szovjetuniót. Decemberben elkészült a kompozíció és az 1942 márciusában, Kujbisevben be is mutatta a Bolsoj Tyeatr zenekara Szamuil Szamoszud vezényletével. Ugyanez év nyarán Toscanini az NBC Szimfonikusok élén az amerikai rádióban szólaltatta meg a művet. A zeneszerző a következő ismertetést adta a műhöz: „Az első és egyben leghosszabb tétel dramatikus, sőt, mondhatnánk, tragikus karakterű. Békés életünket fenyegető esemény, a háború zavarta meg, és mindent a háború törvényeinek kellett alávetnünk. De a zenének egy másik mondanivalója is van: rekviem, amely a nép gyászát fejezi ki halott hőseiért. A következő két tétel közjátéknak szántam. A háborúval szemben ezek az életet hirdetik. Megpróbáltam kifejezni azt a gondolatot, hogy a művészet, irodalom és tudomány a háború ellenére is haladásra hivatott. Vitába szálltam azzal a felfogással, hogy ágyúdörgés között hallgatnak a múzsák. A negyedik tétel a győzelmünk kifejezésének szántam. A második és harmadik tétel közvetlen folytatása, azok logikai következménye. A fény diadala a sötétség felett, a bölcsesség az őrület felett, az emelkedett humanizmus győzelme az irtózatos rémuralom felett.”
A CD-t megtalálják az oroszlányi Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár gyűjteményében.