Fekete István: Kittenberger Kálmán élete
A regényes életrajz majd 30 év kalandjait beszéli el a vadász naplójegyzetei, valamint személyes visszaemlékezései alapján. Kittenberger Kálmán 1903 és 1929 között tizenhat kalandos esztendőt töltött Afrikában. Többek között feltárta a Viktória-tó keleti partjának növény- és állatvilágát, járt a Kilimandzsáró vidékén, és számos vadászaton vett részt. Miközben az olvasó lenyűgöző természeti ismeretekkel gazdagodik, egy legendás barátság történetébe is belepillant: a szerző felidézi közös vadászataikat és beszélgetéseiket.

Fekete István: Végtelen út
Egy lovaskocsi száguld az éjszakában. Hárman utaznak rajta: a bakon a fiatal Pipet de Bartay, mellette Albert, a hűséges inas ül, hátul a szalmában pedig Pipet apja rejtőzik. A helyszín Franciaország, 1792 novembere, két hónappal a köztársaság kikiáltása után. Hőseink a politikai változás áldozatai, akiknek menekülni kényszerülnek. Kalandok, szerelmek, sikerek és csalódások szegélyezik útjukat, s a viszontagságok közepette a huszonkét éves Pipet felnőtté érik. Lőcse városába érkeznek és azt remélik, ezen a vidéken újrakezdhetik az életüket…

Fekete István: Tíz szál gyertya
A Tíz szál gyertya című novellafüzérében, egy-egy szál gyertyán keresztül, bepillantást nyerhetünk a falusi emberek életének sorsdöntő eseményeibe, a keresztelőtől egészen a halálig. A kötet minden egyes elbeszélésében meggyullad egy gyertya, ami rávilágít az emberi történetek drámaiságára: születésre, halálra, örömre, bánatra, vidámságra, szomorúságra, szerelemre, magányra. Minden egyes történet emberközeli, hisz mindez bárkivel megtörténhet.
„S a gyertyák elindultak erre-arra, örömre, sírásra, bánatra, vígságra. Világítottak élőknek és holtaknak, utaknak és emlékeknek, szegénynek, gazdagnak, tivornyának és áhítatnak. Világosságuk rongyot és selymet egyformán érintett, és lángjuk puhán imbolygott könnyes és nevető szemek tükrében.”