egyik legjelentősebb képviselője augusztus 31-én hunyt el 1867-ben. Gazdag polgári családból származott. Apja műkedvelő festő és nagyon művelt ember volt, fiát is ő tanította meg írni és olvasni, már kisgyermekként formálta művészi ízlését. A kamasz Baudelaire a gimnáziumban kihívó és fegyelmezetlen magatartást tanúsított, amit tanárai a koraérett romlottság példájának tekintettek, pedig csak szabadon akart élni, szabadon olvasni és élvezni a diákéveket. 1842 áprilisában, a nagykorúságot elérve kikérte apai örökségét, elköltözött otthonról, és megkezdte szertelen és meglehetősen pazarló életét. Mivel sejtelme sem volt a pénzügyekről, hamarosan csalók és pénzkölcsönzők áldozatául esett, adósságot adósságra halmozott. 1857-ben jelent meg A romlás virágai, amelynek újdonsága a hagyományos versformák és a merőben új témakezelések, kifejezések, nyelvi fordulatok egysége volt. „Beleírtam ebbe az iszonyatos könyvbe minden gondolatom és gyűlöletem, beleírtam a szívem és a vallásom” – írta a könyvtől. A kötet megtalálható a könyvtár állományában.