Kossuth-díjas, kubista-neoklasszicista szobrászművész Ungváron. Szülővárosában agyagművességet tanult, majd az ottani kerámiagyárban dolgozott. 1895-ben Münchenben Hollóssy Simonnál tanul rajzolni. 1897 és 1900 között a párizsi Julian Akadémián tanult, ahol mestere J. P. Laurens volt. 1899-től szerepelt hazai kiállításokon szobraival, 1911-ben meghívottként vett részt a Nyolcak kiállításán. 1915-1934-ig Firenzében élt és alkotott, ahol Adolf von Hildebrand (1847-1921) német szobrász köréhez csatlakozott. Többször élt Firenzében, ahol megélhetését régiségkereskedőként biztosította. Klasszikus szerkezetű, részleteiben az emberi test jellegzetes vonásait tükröző kisméretű bronzszobrokat, a síkszerűség szabályait tiszteletben tartó domborműveket készített korai alkotói periódusában, melyre Rodin, később Hildebrand klasszicizmusa volt hatással. Második firenzei tartózkodása idején művészeti stílusa a kubizmus, ill. az art deco felé közelített. Jellemzőek rá a kiszámítottan zárt architektúrájú kisbronzok, melyek a gazdag hazai műfaj legszebb példái közé tartoznak. Halála után a Magyar Nemzeti Galéria rendezett emlékkiállítást műveiből 1962-ben. Legtöbb művét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, de vannak alkotásai a székesfehérvári Deák Gyűjteményben is és más európai városokban, sőt Amerikában is.