Babits Mihály: Jónás könyve
Babits Mihály 1938-ban írt elbeszélő költeménye, amely a bibliai Jónás próféta történetét dolgozza fel. Súlyos operációja után a betegágyon vetette papírra, amikor némaságra volt ítélve és csak a beszélgető füzeteivel tartotta a kapcsolatot másokkal. Központi témája a költői prófétai szerep felvállalása. A költemény Babits egyik legismertebb műve, a Nyugat folyóiratban jelent meg először 1938 szeptemberében.

Eötvös József: A falu jegyzője
A regény 1845-ben jelent meg, és ennek a kornak a legfőbb problémái fogalmazódnak meg benne. Eötvös kritikája is a nemesi előjogoknak szól. A regény címszereplőjét, a falu jegyzőjét, Tengelyi Jónást ellenfelei azzal lehetetlenítik el, hogy ellopják a nemesi származását bizonyító oklevelét, és ezzel megfosztják szavazati jogától, sőt méltóságától. Amikor a választás napján kiderül, hogy nincs nemesi levele, a nemesek teljesen kiközösítik, az egész család kétségbe van esve. A választást ezután Réty pártja fölényesen megnyeri.
A falu jegyzője nemcsak az első olyan magyar regény, ami külföldön is elismerést váltott ki, hanem az első olyan magyar nagyregény is, amivel írója legfontosabb célja az volt, hogy a széles és pontos korrajzot adjon a korabeli magyar viszonyokról, és feltárja a problémákat.

Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem
12 megrögzött agglegény felfedi a nagy titkot: miért nem nősültek meg! A magányos urak meséi várakozásunk ellenére a halálig őrzött első szerelem emlékét idézik fel: élettörténeteikben a szerelmeseknek rajtuk kívül álló okok miatt kellett elszakadniuk egymástól…