Gárdonyi Géza: Dávidkáné
A történet a török időkben játszódik, főszereplői Kis Andor, aki apja vétkét jóváteendő szegődik Kőrös város szolgálatába és Tegzős Ilona, aki nevelőszülei egy módos gazdának, Dávidkának adnak el feleségül. A két fiatal nem élhet nyugodtan, Andort apja vétke miatt nem nézik jószemmel, Ilona pedig boldogtalan férje mellett. Házasságtörés vádjával – igaztalanul – kínpadra vonják mindkettőjüket, ők azonban megszöknek, sőt a legény megöli kínzóját.

Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem
Karácsony estéjén tizenkét agglegény találkozik egymással, nincs hová menniük, egyedül nem akarnak maradni, s ezért együtt vacsoráznak. Utána pedig, hogy eltöltsék az időt, külön-külön mindegyik elmeséli: miért nem nősült meg. A cím szerint valamennyi elbeszélésnek ezt kellene bizonyítani, hogy nősülni nem érdemes, a „hosszúhajú veszedelem”, a nő nem érdemli meg a férfinem figyelmét és fáradozását. A társaság fele a szépséges első szerelem emlékét idézi fel. Szépséges és fájdalmas emlékek, hiszen a szerelmeseknek nem rajtuk álló okok miatt kellett elszakadni egymástól.

Gárdonyi Géza: A lámpás
A lámpás Gárdonyi Géza 1894-ben írt, könyvalakban 1895-ben megjelent első jelentős, önéletrajzi ihletésű kisregénye. Az 1840-es években kezdődő történetben egy falusi néptanító, Kovács Ágoston küzdelmes élete elevenedik meg. A pécsi tanítóképző intézet elvégzését követően a Somogy vármegyei Kákony katolikus iskolájának segédtanítója lesz. Itt szembesül a néptanítók mindennapjainak nyomorúságával, kiszolgáltatottságával, a szűkös életkörülményekkel. Egyévi szolgálat után Kákony választott kántortanítója lesz. A szomszéd községből feleséget választ magának, Buzsáky Boriskát, ám nyugodt mederbe terelődött életét egy csapásra megváltoztatja a szabadságharc kitörésének híre. Katonának áll, s a honvédő háborút végigharcolva Buda ostrománál súlyos sebesülést szenved.