Ezt írták róla: „Ráth-Végh nem kísérletezik, ehelyett mulatságos anekdotákat, emberi különcségeket, kuriózumokat, furcsa, de jellemző kordokumentumokat sorakoztat fel. Nem a történetíró módszerével dolgozik: nem vizsgálja az adatok és tények hitelességét, csak ritkán ütközteti a véleményeket, forrásait úgy olvassa, hogy nem elsősorban a jellemzőt, a meghatározót keresi bennük, hanem a különlegeset, a normálistól eltérőt. Mulattatva tanít, és az igazi műveltség elsajátítására serkent. Ha valaki kíváncsi elődeink hétköznapjaira, számtalan erről szóló furcsaságot, mosolyra ingerlő passzust talál Ráth-Végh István könyveiben. A világ, bárhogyan is nézzük, csupán fejlettebb lett, okosabb nem.”