dél-afrikai sebész a világon először szívátültetést; az akkor világszenzációt keltő műtét ma már megszokottnak számít. Christiaan Neethling Barnard 1922. november 8-án született egy protestáns holland misszionárius családjában, a szívsebészi pályát azért választotta, mert egyik testvére ötéves korában szívbetegség következtében halt meg. Dél-Afrikában ő vezette be a nyitott szívműtétet, új típusú szívbillentyűket tervezett, és 1964-ben kiterjedt szívátültetési kísérletsorozatot indított el kutyákon. Az itt elért eredmények bátorították az emberből emberbe történő szívátültetésre. 1967. december 3-án ötórás műtéttel egy autóbalesetben elhunyt 25 éves lány, Denise Darvall szívét operálta át Louis Washkansky 55 éves fogorvos testébe. A páciense ezután még 18 napig maradt életben, halálát a beültetett szerv elleni immunreakciók okozták. Barnard egy hónappal később, 1968. január 2-án egy fehér beteg testébe egy fekete bőrű donor szívét ültette be. A beavatkozás szakmailag sikeres volt, politikailag azonban hatalmas vihart kavart: az apartheid Dél-Afrika fehér közössége felháborodottan tiltakozott az efféle faji meg nem különböztetés ellen. Barnard sikereinek hatására egyre több orvos próbálkozott a szívátültetéssel. Az általa kifejlesztett sebészi technikát azóta már több tízezerszer alkalmazták és sok ember életét mentették meg vele. Ma már a betegek 90 százaléka éli túl a transzplantációt, 85 százalékos az egy évi és 70-75 százalékos az öt évi túlélési esély. A világ leghosszabb ideig élt újszívese, Dirk van Zyl, aki 1971 májusában kapott új szívet, 23 év után halt meg cukorbetegségben. Magyarországon 1992. január 3-án végzett először hasonló műtétet Szabó Zoltán professzor a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szív- és Érsebészeti klinikáján.