A tübingeni egyetemen tanult, majd Grazban tanított. 1600-ban ment Prágába, ahol Brahe munkatársa lett, majd annak halála után, 1602-ben udvari csillagásszá nevezték ki. 1609-ben megjelent Astronomia nova… című művében fogalmazza meg a bolygók mozgásáról szóló I. és II. törvényét. Dioptrice című munkájában megadja a törés törvényét kis szögek esetén, valamint leírja a Galilei- és a Kepler-féle távcső működésének elméletét. 1612-től ismét Linzben tanít. A bolygómozgásra vonatkozó III. törvényét az 1619-ben megjelent De harmonice mundi című munkájában fogalmazta meg. Munkássága nagyban elősegítette Newtongravitációs törvényének megszületését. 1627-től Ulmban élt, ahol korának legpontosabb adatait tartalmazó bolygótáblázatot adott ki. 1630-ban nyomorúságos körülmények között Regensburgban halt meg.