Valódi legenda, hogy Petőfi Sándor a Nemzeti Múzeum lépcsőjén szavalta el a Nemzeti dalt. A közkeletű tévedés Vahot Imre 1880-as években íródott emlékirataiból terjedt el a köztudatban. Petőfi valóban elszavalta méltán híressé lett versét, mégpedig négyszer is: a Pilvax kávéházban, az egyetemen, valamint az Egyetem téren, illetve Landerer és Heckenast nyomdája előtt. A Nemzeti dalt aznap este Egressy Gábor is elszavalta a Nemzeti Színházban.
Az egyik legnagyobb tévhit, hogy a forradalom elbukott. Ez nem igaz, hiszen a forradalom győzött, viszont az azt követő szabadságharcot verték le. Csorba László történész, a Nemzeti Múzeum korábbi főigazgatója egy interjúban azt nyilatkozta, hogy az 1848. március 15-ei forradalomnak köszönhetjük szimbolikusan és ténylegesen egyaránt, hogy a modernizáció társadalmi vívmányai érvényesülni tudtak Magyarországon. „A birodalmon belüli önrendelkezésünk programja – a felelős kormány, a népképviseleti országgyűlés helyzetének rögzítése – nem sikerült. De a társadalmi átalakulás döntő kérdései, a jobbágyfelszabadítás, a jogegyenlőség, a közteherviselés megvalósultak” – fogalmazott a volt főigazgató.
További tévhit, hogy Széchenyi István teljes mértékben Kossuth Lajos ellen lett volna a külpolitika terén. A március közepén zajló első sikerek után például egyértelműen Kossuth politikáját ismerte el. Mondván, hogy 20 év alatt sem nyerhetett volna annyit az ország, mint Kossuth Lajos, a kockáztatásával. Bár igaz, hogy nyáron már egy esetleges polgárháborútól tartott, az végül a jakobinus diktatúra idején következett be a francia forradalomban. Félelmei azonban alaptalannak bizonyultak. A Rubicon hasonlóképpen kiirthatatlan tévhitnek tartja azt a nézetet, hogy a magyar forradalom és szabadságharc eleve reménytelen vállalkozás volt. Mondván, a Habsburg Birodalom a Szent Szövetség rendszerének tagjaként eleve számíthatott az oroszok beavatkozására. Ezt az 1833-ban Münchengrätzben kötött orosz–osztrák egyezmény külön meg is erősítette. Egy másik „vád” szerint a cári Oroszország 1849-es nyári intervencióját, a magyar szabadságharc sorsát eldöntő beavatkozást Kossuth felelőtlen politikája provokálta ki. Nevezetesen a Habsburg-ház 1849. április 14-én bekövetkezett trónfosztása, illetve a függetlenség kimondása. Ez adta a beavatkozás hivatkozási és jogalapját. Ha erre a lépésre nem kerül sor, akkor a nyugati nagyhatalmak megakadályozták volna az orosz hadsereg fellépését. A két nézet viszont eleve kizárja egymást. Ha az orosz intervenció létező lehetőség volt, akkor ahhoz nincs szükség provokációra. Ha viszont mégis az 1849. április 14-i határozatok okozták az orosz intervenciót, akkor az nem volt törvényszerű. Ez esetben a magyar forradalom és szabadságharc sem volt eleve reménytelen vállalkozás.

Forrás: https://uniside.hu/tevhitek-es-legendak-az-1848-1849-es-forradalom-es-szabadsagharc-korul/