A széles csípővonalú, alul csipkével díszített szoknya volt a legtrendibb, de vidéken, köznemesi családoknál divatosak voltak a többrétegű szoknyák is. Vidéki kúriákban kötelező volt a fehér csipkepruszlik viselete. Városban színes fejfedőt hordtak a nők, virággal, mintákkal díszítve. A legdivatosabbak öltözködők hosszú, lágyan aláhulló bársony felsőruhát hordtak, alatta fehér alsószoknyával. Fejükön diadémhoz hasonló dísz volt, melyből hátul fátyol ereszkedett alá, elöl pedig a kalapszerű fejfedőhöz volt feltűzve. Bizonyos rang fölött kötelező volt a kesztyű viselete. A női lábbelik közül bálban az egyszerű vonalvezetésű, fényes bőrből készült, lehetőleg színes (piros, sárga, világoskék) cipő volt a divat. Utazáshoz gombos és hosszúszárú lábbelit hordtak, mely lovagláshoz is alkalmas viselet volt.
Az emberek többség azonban elképesztő szegénységben élő paraszt vagy mezővárosi polgár volt, aki örült, ha volt egy-egy meleg ruhája. Parasztoknál cipő helyett bocskort találunk. A csizma családi kincsnek számított, a jólét jele volt, ha valakinek volt egy a faluban. A nadrág egyszerű vászonból készült, módosabbaknál posztóból. Az ingen túl a Dunántúlon szűrt is viseltek, mely szintén vagyontárgy volt. Keleten állati bőrből készült gubát vagy a dunántúlinál hosszabb, de dísztelenebb szűrt hordtak. A kalap kötelező viselet volt, és megtévesztésig hasonlított a Kossuth-kalapra, csak éppen szélesebb karimával egészítették ki. Ennek oka egyszerű: így védett eső ellen is. Egyes keleti régiókban a kucsma volt divatban.

Forrás:
Ék Erzsébet: Magyarországi viseletek a honfoglalástól napjainkig. – Budapest: Codex Print, 2004.
Nagy Géza: A magyar viseletek története. – Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 2012.