az idősebb Ajtósi Adalbert aranyműves fia 1471. május 21-én Nürnbergben született.
A korai reformáció Bajorországának egyik legkiemelkedőbb művésze, a német reneszánsz legismertebb képviselője hazájában és külföldön egyaránt. Műveinek legjelentősebb részét portrék, oltárképek és más vallásos témájú festmények adják, de számos míves rézkarcot, fametszetet, könyvillusztrációt és önarcképet készített. Kortársai az ókori görög festőhöz, Apellészhez hasonlították, amikor réz- és fametszeteinek kivételes ábrázolóerejét, részletgazdagságát dicsérték.
Fametszetei, mint például az Apokalipszis-sorozat (1498), még őrzik a késő-gótika formai megoldásait. A 15. században virágzó német rézmetsző művészet az ő működésével érte el csúcspontját. Több mint száz rézmetszetet készített, s ezeken a szürke különböző árnyalataival szinte festői tónusokat hozott létre. Édesapja ötvösmesterségre oktatta, de a tehetséges ifjút a festés jobban érdekelte. Páratlan rajztehetségét igazolja, hogy már 13 évesen élethűen megörökítette arcának vonásait, míg a kilenc évvel később, 1493-ban készült Önarckép iringóval című alkotását a művészettörténet az első festett önarcképek között tartja számon.
Nem csak önarcképek, hanem portrék készítésében is jeleskedett és hitt abban, hogy a portréknak nem csak a külsőt, hanem a személyiséget is tükröznie kell.
Dürer forradalmasította a metszetkészítés technológiáját, és a teljes folyamatot – akár vasmaratást, akár hidegtűs eljárást alkalmazott – önállóan végezte, így a műfajt a festészet színvonalára emelte. 1504-ben elkészítette Ádám és Éva című alkotását. Az Alpoktól északra ő volt az első képzőművész, aki aktokat készített.
I. Miksa császár 1512-es nürnbergi tartózkodása során ismerte fel az alkotó tehetségét, akit ezután folyamatosan megrendelésekkel bízott meg, sőt – a művészek közül egyedüliként – Dürer állandó életjáradékot is kapott. Miksától eredeztetik az azóta szállóigévé vált bölcsességet: „Hatalmamban áll bármely parasztból nemest csinálni, de egyetlen nemesből sem csinálhatok Dürert!”